1848-49 forradalmára és szabadságharcára emlékeztek

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére tartottak városi ünnepséget március 15-én.

Istentisztelettel kezdődött

 

A programok sorát ezúttal is ünnepi istentisztelet nyitotta a református templomban, ahol igét Szabóné Nagy Andrea a Zsoltárok könyve 18. zsoltárának válogatott igeverseiből hirdetett. A lelkész azt mondta, nemzetünk hősei készek voltak harcolni a szabadságért, együtt küzdöttek azért, hogy a nép megmaradjon, valamint hogy a közös nyelv és értékek mellett a nemzettudat fennmaradjon. A szabadságharcosok támasza az Úr volt, hinni tanította őket, ő mentette meg az eleséstől és az összeomlástól a nemzetet, amikor bízott benne a nép. „Legyen az Úr a mi támaszunk is, mint őseinknek volt, hisz nála nélkül semmit sem tehetünk” – hangsúlyozta Szabóné Nagy Andrea.

 

Nem szabad elfelejteni őseinket

 

A megemlékezés a Népligetben folytatódott, ahol Cseke Attila szenátor ünnepi köszöntőjét azzal kezdte, alkalmazkodnunk kell a korunk adta körülményekhez, és nem szabad feledni őseinket. – Csak így lehet otthonunk a mienk, csak így van jövőnk, ha megalkotjuk magunknak tégláról téglára, biztos alapokra, 1000 éves múltunkra építve. A jövő reményeiből meríthetünk erőt a jelenben, tanulnunk kell múltunk hibáiból, és elsajátítani a jó példát, vállalni, cselekedni, tenni, valamint nem eltérni vállalt utunkról. Az eszközök is fontosak, de olykor másodlagosak, hiszen dolgoznunk kell mindannyiunknak egy ügyért, egy célért. Meg kell tanulnunk ugyanakkor azt is, hogy mindig a történelem mondja majd meg, jól cselekedtünk-e vagy sem. Azt is, amit ma cselekszünk, s fogunk tenni a közeljövőben, bírálhatjuk, véleményt mondhatunk róla, de a lényeg az: mi marad majd utánunk, lesz-e majd, amiről beszéljenek az utódok. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Bihar területi szervezetének elnöke utalva a Kossuth Lajos által mondottakra, miszerint „Nekünk most az a roppant feladat jutott, hogy a mozgalmakat bölcsen vezessük...”, arról is beszélt, az ő feladatuk is ugyanaz, mint elődeinknek: a magyar közösséget bölcsen és tudatosan, mindenki értékére alapozva, illetve munkájára építve, eredményeket felmutatva vezetni. Nyomatékosította, hogy a közös, elszakíthatatlan gyökerek eddig, és ezen túl is összekötik a nemzetet határon innen és túl. – Meggyőződésem, hogy tudjuk, miben, valamint kivel kell és lehet közösséget vállalnunk, illetve tudjuk azt, hogy a magyar nemzethez tartozunk. Így biztosan nem felejtjük el azokat az alapokat, amelyeken ez az ország áll, és alkotni, dolgozni akarunk ezentúl is együtt, mert nincs más utunk.

 

A kikiáltott fogalmak együtt jutottak érvényre

 

A köszöntőt Muraközi István ünnepi beszéde követte, melyben elsőként arról szólt, 35 esztendeje emlékezhetünk és ünnepelhetünk ismét szabadon arra a tavaszi napra, amely talán minden magyar lélekből a legfelemelőbb, legreményteljesebb érzéseket váltja ki. – Egyik napról a másikra nyílt ki a magyar, vele együtt pedig több európai nemzeti öntudatok szabadságküzdelme. Március 15-én volt 176 éve, hogy kinyomtatták, felolvasták, és kézről kézre adták az új élet reményét magukban hordozó, és azt meg is fogalmazó ifjak a 12 pontot. Az általuk kikiáltott három fogalom, a béke, szabadság és egyetértés egyenként is értelmezhető, de igazi ereje csak akkor van, ha együttesen tudnak érvényre jutni. Azon a tavaszon ez megtörtént. Egyetértés volt abban Európa-szerte és Magyarországon is, hogy a nemzetek érdekein átlépő, azokat semmibe vevő irányon változtatni kell. Radikális változásra volt szükség, ezért is lettek a mi márciusi ifjainkból forradalmárok, majd pedig a melléjük álló százezrekkel szabadságharcosok. A szabadság kapcsán városunk polgármestere úgy fogalmazott: azt kivívni és megtartani azt is jelenti, hogy számot vetni, majd tenni mindig, minden körülményben képes legyen egy nemzet. A szabadság, önállóság nem jelenthet elszigeteltséget, mint ahogy nem jelentett akkor sem. Magyarország beállt a forradalmi nemzetek sorába, és napjainkhoz hasonlóan akkor is megtalálta a szövetségeseit. Muraközi István beszélt azokról a más nemzethez tartozó honvéd közlegényekről és tábornokokról is, akik a szabad, független országért és Európáért harcoltak a magyarok oldalán. „Ők nem zsoldért, közvetlen anyagi javakért, pozíciókért rántottak kardot, hanem a tiszta eszmékért, és egy valóban fejlődő, gazdasági, valamint társadalmi értelemben is gyarapodó államszövetségért. Az ő példájukat követve egy törekvésünk lehet ma is, hogy fenntartsuk az építő békét” – tette hozzá a városvezető, aki szerint az, hogy a nagy világégések után országhatárok húzódnak magyar és magyar között, nem jelentheti azt, hogy nem lehet egységes és szabad a magyar nemzet. Muraközi István beszéde végén emlékeztetett: sok éves hagyománnyá vált, hogy a Berettyóújfalu által átnyújtott szalagokból Nagyvárad és Bihar megye szorgos asszonyai, illetve lányai kokárdát formálnak, mely aztán ott és itt is viselőik kabátján hirdeti az összetartozást, a békét, a szabadságot, és hirdetnie kell a nemzet megkérdőjelezhetetlen egysége iránti egyetértést is.

 

Piros, fehér, zöld kokárda

 

Az idei „Piros, fehér, zöld kokárda” c. ünnepi műsorban Meleg Vilmos színművész mellett a József Attila Általános Iskola diákjai működtek közre. Az előadást összeállították: dr. Körtvélyesiné Bokross Eszter, Cseke Szilvia és Némethné Kiss Marietta tanárnők.

A nemzeti ünnep alkalmából szervezett megemlékezés most is koszorúk elhelyezésével zárult az 1848-49-es népligeti életfánál. A programon ezúttal is közreműködött az ifjúsági fúvószenekar Hegedűs Imre vezényletével.

Helyi hírek

^ ^ ^
Copyright (c) 2017 - Bihari Hírlap